A Tiszakeszi-morotva megmentésének története

A Tiszakeszi-morotva (HUBN20032) egy közel 291 hektáros Natura 2000 terület, a Tisza egykori medrének maradványa. A terület 2004 óta Natura 2000 oltalom alatt áll, 2008 óta pedig a Borsodi-Mezőség Ramsari területének része. Gazdag növény- és állatvilágával a Tisza árterének egyik legértékesebb vizes élőhelye. A morotva évszázadokon keresztül természetes módon működött. A Tisza időszakos áradásai rendszeresen friss vízzel töltötték fel a medret, amely így egész évben megfelelő életfeltételeket biztosított a vízi élővilág számára. Ez a természetes vízutánpótlás alakította ki és tartotta fenn azt a gazdag ökológiai rendszert, amely miatt a terület ma Natura 2000 és Ramsari védettséget élvez. Az elmúlt években azonban két kedvezőtlen folyamat egyszerre jelentkezett. Egyrészt az egyre gyakoribb és hosszabb aszályos időszakok jelentősen csökkentették a rendelkezésre álló vízmennyiséget, másrészt elmaradtak azok a nagyobb tiszai áradások, amelyek korábban természetes módon töltötték fel a morotvát. Ennek következtében a vízpótlás megszűnt, a morotva fokozatosan kiszáradt, és a vízhez kötődő élőhelyek állapota rohamos romlásnak indult. Családi gazdálkodóként, a területen dolgozva nap mint nap tapasztaltam ezt a változást. Mivel évek óta együttműködünk a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal és az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatósággal, közösen kezdtünk gondolkodni azon, hogyan lehetne visszaadni a vizet ennek az egyedülálló élőhelynek. A folyamat a szakmai párbeszéddel kezdődött. Helyszíni bejárások, egyeztetések és közös tervezés eredményeként sikerült olyan megoldást találni, amely lehetővé tette a morotva ismételt vízzel történő feltöltését. A cél nem egy mesterséges tó létrehozása volt, hanem az, hogy pótoljuk azt a természetes vízutánpótlást, amelyet korábban a Tisza áradásai biztosítottak. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság példamutató együttműködésének köszönhetően megindult a vízpótlás. Az élő Tiszából 660 üzemóra alatt, 370 ezer köbméter vizet sikerült átszivattyúzni. Ez a vízmennyiség a terület víz befogadó képességének 100 %-a. Már az első eredmények is azt igazolták, hogy a természet rendkívüli regenerációs képességgel rendelkezik: a víz visszatérésével rövid időn belül újra megjelentek a vízimadarak, a kétéltűek, a vízi növényzet és számos más élőlény. A Tiszakeszi-morotva története azt bizonyítja, hogy a természet helyreállítása lehetséges, ha a helyi gazdálkodók, a természetvédelem és a vízügyi szakemberek közös célért dolgoznak. Ez a kezdeményezés jól példázza a „Vizet a tájba!” szemlélet gyakorlati megvalósítását: nem új élőhelyet hoztunk létre, hanem segítettük visszaállítani egy évszázadok óta létező vizes élőhely természetes működését. Bízunk benne, hogy a Tiszakeszi-morotva példája más közösségeket is inspirál, és hozzájárul ahhoz, hogy minél több kiszáradó vizes élőhely kapjon új esélyt a megújulásra.